Beethoven: Missa Solemnis
Közreműködik: Kolonits Klára (szoprán), Wiedemann Bernadett (alt), Fekete Attila (tenor), Cser Krisztián (basszus), Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó-Sipos Máté), Cantemus Vegyeskar Nyíregyháza (karigazgató: Szabó Soma)
Vezényel: Kovács János
2020 Beethoven éve: december 16-án ünnepeljük születésének 250. évfordulóját. Leghatalmasabb művének előadását 2020. márciusában meghiúsította a koronavírus-járvány, ezt pótoljuk néhány héttel az évforduló után. Miért is szeretjük Beethovent annyira? Azért, mert művei bővelkednek gyönyörű dallamokban, harmóniákban, felfedezhetjük bennük a kimeríthetetlen alkotó fantáziát? Azért, mert zenéje felkavar és úgy érezzük, más emberek lettünk egy-egy művének meghallgatása után? Mert ismerjük szenvedésekkel teli, küzdelmes életét és tiszteljük azt az erőt, amellyel mindezt legyőzte? Igen, mindezért. Ezen a hangversenyen utolsó hatalmas műve csendül fel, az Ünnepi mise, amelyet halála előtt néhány évvel komponált. Ez a mű a hagyományos katolikus miseszövegre íródott, de nem egyházzenei mű, méreteinél fogva sem alkalmas arra, hogy a templomi liturgia keretében szólaljon meg – ahogyan Beethoven hite sem hasonlítható a hétköznapi hívőkéhez. Az ő vallása felekezeteken fölül áll, az ő Istene maga a mindenség. A szeretet számára azt jelenti: átölellek, emberiség. Ez az eszmeiség korábbi műveiben is megjelenik, de itt teljesedik ki. Nem ajánlhatjuk szebben a hallgatók figyelmébe ezt a művet, mint Beethoven saját szavaival, amelyeket a partitúra első sora fölé írt: „Szívből fakadt – bár a szívekig hatna!”
